A boltokban nem beszerezhető titkos hozzávalók

Jó néhány éve már annak, hogy kreativitásom felszabadításának folyamatában a főzés és sütés segít. Olyan szinten ragadja meg a figyelmemet, hogy szinte beszippant a jelenlétbe. Igy tudok megnyílni valami furcsa tágasság számára, hogy mindaz, amitől eddig elkülönítettem magam, az megérinthessen és elérhessen hozzám. Ezt jelenti számomra a megengedés.

Sosem tanultam a főzés és sütés mesterségét és nem is leltem a padláson porosodó, titkos receptkönyvre sem, csupán csak a kíváncsiságom vezérelve indultam el az úton és engedtem, hogy a kezem irányítson. Aztán  a folyamatosan érkező kedves visszajelzések, biztatások, az alkotás közben kapott nyugalom és öröm, ami a továbbiakban inspirált és adott bíztatást a folytatásra. Igy vált az irány az évek során egyre kifinomultabbá, ahol az elsődleges cél mindig az örömszerzés volt és nem az, hogy dobjunk össze gyorsan valami harapnivalót.

Számomra a konyhában töltött idő egy terápiás tevékenység, ahol az elkészített ételek és sütemények hűen tükrözik érzelmi és fantáziavilágom is, miközben csodás alkotások kerülnek elő a semmiből, vagyis a gondosan beszerzett, minőségi alapanyagokból.

Na,de mitől is lesz az a bizonyos étel igazán jó és finom?

Azoktól a boltokban nem beszerezhető titkos hozzávalóktól, mint a figyelem, odaadás, önzetlenség és szeretet, mert valójában ezek is belekerülnek abba a puha tésztába és teszik még vonzóbbá a formát.

Az advent az őszinte visszatekintés, az előretekintő várakozás és az új találkozások, a szeretettanulás lehetőségének időszaka.
Lelkünk rajta, hogy élünk-e vele?